1979 Május 5-én születtem Nagyváradon, Romániában.
Nagyjából 15 éves koromig hétköznapi gyerekként éltem, igaz, hogy a zene iránti szeretet már akkoriban is bennem lappangott, de csak kb. 15 éves koromban tört ki belõlem az igazi vágy, hogy én Dj. akarok lenni. Ez mondjuk még nem jelent semmit, mert nagyon sok gyerek akar manapság is Dj. lenni, sokan Dj.-nek is vallják magukat, pedig ezt a nevet ki kell érdemelni, attól még nem lesz valakibõl Dj., mert van egy számítógépe, és arról rakja a zenéket különbözõ bulikon, és mikor mikrofont lát, akkor hazaszalad anyucihoz. Ezt szerintem bárki meg tudja csinálni azok közül, akik szeretnek zenét hallgatni. Egy igazi Dj.-nek az a feladata, hogy olyan zenéket válogasson, és mixeljen össze, hogy mindenki jól érezze magát, és hogy hangulatot csináljon. Egy igazi Dj., aki megérdemli a Dj. nevet nem magának játssza a zenét, hanem a közönségnek, sokan ezt nem veszik figyelembe.
Szóval, olyan 9-edikes koromban, mikor még a Nagyváradi Ady Endre Líceumba jártam, megfertõzött az a bizonyos Dj. Vírus. Ez egy olyan betegség, amit nem lehet kezelni, egyszerûen meg kell tanulni vele élni. Igaz, hogy akkoriban még nem igazán mertem magamat Dj.-nek nevezni, mert az az igazság, hogy nagyon szerencsétlen voltam, de nem is tudtam másmilyen lenni, mert annak idején nem lehetett CD-ken jó zenét kapni, tehát muszály volt kazettákról dolgozni. Sokat számított az is, hogy szinte egyáltalán nem volt konkurenciám. Ha ma kezdeném ezt az egészet elejétol azzal a felszereléssel, ami akkor volt nekem, biztos becsõdölnék, mert olyan bulikat most már bárki tudna csinálni, mint amilyeneket én csináltam annak idelyén.
A kezdõ felszerelésem 2 db. 75 W-os Unitra hangfalból, egy Romániában gyártott IEI típusú 2x35 W-os erõsítõbõl, egy First márkájú hi-fi toronyból (ami keverte egymással az 1-es és 2-es lejátszóba rakott kazettákat) és egy Walkman-bol állt, amivel kikerestem a zenéket. Errõl az idõszakról csak annyit tudnék mondani röviden, hogy: szarakodás.
Annak ellenére, hogy szar volt a minõség, és én is szerencsétlen voltam, mégis nagyon sok buliba hívtak. Talán az volt a szerencsém, hogy másnak még ennyi szerkója sem volt, mint nekem, úgyhogy lassanként kezdett beindulni a dolog, egyre több buli jöt össze, egyre többen ismertek meg.
Közben rájöttem, hogy szükségem lenne azért egy keverõpultra is, de nem volt annyi pénzem, hogy vegyek magamnak, tehát csináltam egyet. Volt egy Tv-Game típusú videójátékom, ami abban az idõben nagyon menõ volt, az egész belsejét kibeleztem, és beleépítettem egy keverõáramkört, amit saját magam építettem egy elektronikai újságból kivett kapcsolási rajz után (klikk ide ha kiváncsi vagy hogy nézett ki). Majd az egyik barátom segítségével gyártottunk diszkó fényeket, füstgépet (ezt egy vasalóból alakítottuk át) és egy stroboszkópot is(ez 5 db Dacia reflektorjának a fényvisszaverõjébõl, és 5 db fényképezõgép villanócsövébõl állt), emellett vettem UV neonokat és diszkó gömböt is.
Akkoriban ez már komoly felszerelésnek számított. Nem is kellett várni sokat, és meg is kaptam az elsõ ajánlatot diszkóra.
Hegyközpályiban csináltam az elsõ diszkómat, ez volt a Sunshine diszkó, aztán a többi jött magától: Telegden a Blue Angel diszkó, Száldobágyon az Energy diszkó, Nagyváradon a Kúlturházban a Nautilus diszkó, Popesti-en a Moonlight diszkó, Toboliu-ban a Tequila diszkó, és jelenleg Szentjánoson a Bongó diszkóban vagyok Dj., mikor éppen nincs más bulim, bankettem, vagy lagzim.
Ahogy telt-múlt az idõ, egyre csak vásároltam a felszereléseket, a bevételemnek nagy részét erre költöttem, és csak ennek köszönhetem, hogy mára 3 teljes professzionális diszkós felszerelés áll a rendelkezésemre, és akár 3 bulit is fel tudok vállalni ugyanarra a napra, több Dj. ismerõsöm, kollégám van, akik szintén minõségi zenét játszanak.